A motiváció egyik legnagyobb jelentőségű elméletét a Maslow állította fel. Az emberek motiválhatóságának megvilágítására összeállította a szükségletek hierarchiáját és az önmegvalósítás elméletét, amely Malsow-piramis néven vált ismertté.

Maslow feltételezte, hogy az embereknél létezik a szükségletek hierarchiája, vagyis a szükségletek adott sorrendben elégítődnek ki. Egy adott embernél az alsóbb rendű szükségletek legalább részletes kielégítése esetén a célok a magasabb rendű szükségletek kielégítése felé mozdulnak el.

Ezek a szükségletek az alábbiak:

1. Fiziológiai: élelem, ital, lakás, meleg, alvás stb.

2. Biztonság: a valakihez vagy valamihez tartozás, a családban elfoglalt hely igénye, a veszélyek elleni védelem és biztonság érzése. Aki fél a munkája elvesztésétől, aligha tud egyébre gondolni.

3. Társadalmi: emberekkel való kapcsolatok szükségessége, az egyedüllét érzésének elkerülése. Az egyén csoporthoz akar tartozni, azt akarja, hogy a csoport értékelje.

4. Önbecsülés: a stabil és jól megalapozott, nagy fokú önértékelés, önbecsülés és a mások általi megbecsülés érzete. A megbecsülés, az elismertség, a megfelelő értékelés, a pozíció hiánya kisebbrendűségi érzetet, gyengeséget és ezeket kompenzáló neurotikus vonásokat kelt.

5. Önmegvalósítás: amit egy ember elérhet, azt el is akarja érni, vágyik az önmegvalósításra. Ez a szükséglet eltér a többitől abban, hogy míg a többinél a hiány az ami motiválja az embereket, addig itt a fejlődési lehetőség a motiváló tényező.

Ennek legfelső szintje, amikor valakinek az jelenti az önmegvalósítást, ha másokat is képes eljuttatni oda, hogy meg tudják valósítani önmagukat.